~ III. fejezet ~ Another World ~

Sziasztok!

Sikerült ezt a fejezetet is megírnom, ami nem volt könnyű feladat, hiszen a héten el vagyok havazva szóbeli felvételikkel. A legutóbbi én úgy érzem jól sikerült, ám a most szombattól eléggé félek. Mindenesetre ennek ellenére hoztam nektek egy kis stressz oldás képen ezt a részt is. Remélem tetszeni fog, jó tanulást és felvételizést! xx

~ One Direction - Another World ~

     Reggel meglepően jól éreztem magam, mikor felébredtem. Óvatosan kikeltem a még békésen szuszogó Alima mellől és meglepődve konstatáltam mennyire tele vagyok energiával. Volt egy sport, egy fajta tánc, amit még kicsi koromba sajátítottam el. Imádtam lábujjhegyen pörögni és kecsesen mozogni a lágy zene dallamaira. Imádtam csinálni, hiszen olyan lelki nyugalmat biztosított mint más nem. Teljesen együtt válni a zenével és kizárni a külvilágot, miközben hajlékonyságod firtatod a parketten. A ruha, amiben igazán hercegnőnek érzem magam, de mindezt a felkontyolt haj teszi igazán reálissá. A kecses mozgás, egyenes hát és hosszú egyenes izmos lábak. A legkifinomultabb táncágazat, amit a földkerekség ismer. Ez pedig a balett. Illet a személyiségemhez a lágy sport. Tehetségesnek találtak, így több versenyt is sikeresen elsőként zártam, ám gimnazista koromra már inkább csak hobbiként űztem. Többen ajánlották nekem a Juilliardot, ám én nem szerettem volna ilyen komolyon űzni ezt a táncot.

  Halkan felosontam a szobámba és a bőröndömből kikaptam a ruhám. A babarózsaszín tűszoknyás dressz tökéletesen passzolt alakomhoz. Lábaimra hasonló színárnyalató balettcipőt húztam, majd selyem fűzőjét feltekertem a bokámra és lábszáramra. Szőke hajam elegáns kontyba fogtam a fejem tetején. A halvány, szelíd smink elmaradhatatlan kiegészítő. Kezembe fogtam egy nagyobb palackozott vizet és telefonommal letipegtem a garázsba, ahonnan már csak egy ajtó vezetett a tükrökkel keretezett, fehér falú parkettás terembe. Két oldalt korlátok nyúltak faltól falig, a plafonon három csillár ékeskedett. Besötétítettem és a középső lámpát felkapcsoltam, ezzel félhomály alakult ki. A hangfalba bekötöttem a telefonom és egy Michael Jackson számot indítottam el rajta.

   Kecsesen tekergőztem a ritmusra. Szemeim lehunyva koncentráltam a lépések pontosságára, forgások tökéletességére. Kezeim hol fejem felett illegtek, hol egyenesen oldalamra, vagy éppen derekamra simultak. Lábaim hasonló pozícióban feszültek meg a megerőltetés miatt. Hátam mindvégig egyenesen tartotta felső testem ívét. Meglepődtem, mikor még pár hetes kihagyás után is képes voltam a legmegterhelőbb mozdulatokat is precízen végrehajtani. Végszóként lábaim diagonálban, egyenesen és lábujjhegyen értek a parkettához, kezeim kecsesen enyhe ívben tartottam, hátam szokásos helyzetében állt meg. A zene elhallgatott, megbabonázva nyitottam fel pilláim, s a hirtelen világosság még a gyér fény viszonyok ellenére is bántotta a kékségem. Kihúztam a készüléket és csendesen magára hagytam a tánctermet. Felsiettem a szobámba, ahol első utam a fürdőszobába vezetett. Frissen és üdén kaptam magamra valami ruhát.

   Alima még békésen aludta az igazak álmát, mikor halkan bedugtam fejem a szobája ajtaján. Tisztába voltam azzal, hogy nem éppen van a legjobb egészségeben, ezért hagytam még szunyókálni. Lementem a nappaliba, ahol apa tett-vett a konyhában.

- Jó reggelt!- álltam meg az ajtónak támaszkodva, karba tett kézzel. Ijedten fordult hátra, majd mikor rám nézett boldogan elmosolyodott és megölelt. Szorosan markoltam fekete pólóját, hiszen már annyira hiányzott. Eltávolodva tőlem adtam egy puszit arcára és leültem az asztalhoz.

- Kérsz?- mutatta fel az éppen sülő tojásokat. Apa nem egy konyha tündér, szép szóval fogalmazva az is csoda, hogy egy egyszerű rántottát el tud készíteni. Bólintottam a fejemmel, majd figyelemmel kémleltem minden mozdulatát. Nem akartam holmi gyomorrontást kapni, így villám sebességgel szedtem ki a szódabikarbónát a kezéből és adtam oda neki a sőt. Jót nevetett meggyötört arcomon, ám nekem még mindig csak egy rosszalló arckifejezésre tellett. Elgondolkodtam rajta, ha én most nem lettem volna itt, netán nem figyelek eléggé tényleg rossz fűszert használt volna. Még a gondolattól is felfordult a gyomrom, hacsak az úgy keletkező - ételnek nem igazán nevezhető - reggeli ízére gondoltam. Szeleteltem kenyeret, ám fél szemmel mindig tetteit figyeltem, így mindig felnevetett, mikor rám sandított. Isten ments, hogy még egyszer ő csinálja nekem valamelyik étkezésem tartalmát! Leültünk az asztalhoz, majd nevetve hozzá láttunk a főzt elfogyasztásához. Mindig jó kapcsolatot ápoltam vele, mert mindketten szerettük heccből ugratni a másikat. Már nyolc éves koromba ilyesfajta viszony tengett közöttünk, de ennek ellenére nagyon is jól kijöttünk egymással.

- Nincs kedved kimenni kosarazni? Egészen kisütött a nap.- lesett ki az ablakon, s én is arra fordítottam a fejem. Valóban, már inkább tavasznak nevezhető idő uralkodott odakint. Jobb szeretem a meleget, mint a zord fagyos időt, ami még nemrég jellemezte az időjárást, ám nem vagyok biztos abban, hogy Londonban nincs e még mindig lehangoló idő.

- Úgy is rég győztem ellened.- kacsintottam rá, mikor egy új falatott vettem a számba. Felkacagott a kijelentésemen, majd elkezdte bizonygatni, mennyire nincs igazam. Tisztában voltam a képességeimmel és nagyjából egy szinten tudhattunk ezen a téren való tudásunkat. talán ezért is szerettem annyira játszani vele ezt a fajta sportot, hiszen nem dőlt el gyorsan a meccs eredménye. Erőszeretettel feszegettük az erő határainkat egy-egy összeütközés alkalmakor. Olykor Alima is becsatlakozik, de ő inkább anya felé húz, míg én jobban édesapámra ütöttem.

   Felszaladtam és magamra öltöttem egy sportos öltözéket.

- Készen állsz? Még feladhatod.- vigyorodtam el saját beszólásomon, mire persze megrázta a fejét és továbbra is egyik lábáról a másikra ugrándozott.

- Kezdjük!- állt velem szembe. Én kezdtem, hiszen fiatalabb voltam, ráadásul még nőnemű lény is. A labdát vezetve suhantam el mellette, mire utánam iramodott, de későn, hiszen a labda már a hálóban landolt, hála magasságomnak.

   Kifáradva gyűrtük egymást, míg az állás 14-16 volt a javamra. Időközben tűnt csak fel hogy akadtak nézőink, akikben öt srácot tisztelhettünk. Nevetve pattintottam le apám lábai között a labdát, majd míg ő hitetlenkedve meredt maga mögé én már ugrottam, a labda pedig csont nélkül landolt a palánkban. Kezeimbe vettem a narancssárga játékeszközt, mosolyogva sétáltam a térdén támaszkodó szülőmhöz.

- Nyertél.- bökte ki nehezen, s fáradtságtól elhaló hangon. Arcon pusziltam, majd kiejtettem kezeim közül a labdát és mit sem törődve az engem figyelőkkel kezdtem el róni a tisztelet köröket szerte az udvaron. Hallottam a férfias nevetéseket, mire én is vissza kocogtam a társaságukba. Felkaptam a vizem, nagy kortyokban ittam a jól eső folyadékot. Arcom megtöröltem a mezem felsőjébe, megálltam a fiúk előtt.

- Candice Evens.- nyújtottam a szélső szőke felé a kezem.

- Niall Horan.- fogadta el bemutatkozásom. Sorban mindenkivel kezet ráztam. A göndörkétől - akit most már tudom, hogy Harry-nek hívnak - még egy megjegyzést is kaptam, miszerint többet húzogathatnám a felsőm. Visszamentem a házba, lezuhanyoztam és vissza vettem reggeli ruháim. Éppen, mikor becsuktam magam után az ajtót, szemben egészen friss kinézetű húgom lépett ki szobájából. Megölelgettem, közöltem vele, hogy vendégeink vannak és öltözzön fel. Látszott rajta, hogy jobban van, így inkább nem zaklattam a kérdéseimmel. Ledobtam magam Louis és Zayn közé, akik birkózást néztek a tévében. Játékosan ütöttem magam elé a levegőbe a kezeimmel, utánozva az éppen látottakat. Enyhén csücsörítettem, szemeim összeszűkítettem a hatás kedvéért. Jót nevettek bohóckodásomon, de szórakozásom menetét telefonom csörgése zavarta meg. Elhúztam a zöld gombot és boldogan köszöntöttem barátnőmet.

- Szereztem két jegyet az eurovíziós dalfesztiválra. Eljössz velem?- tükrözött merő izgatottságot dallamosan csengő hangja.

- Még szép, hogy elmegyek!- mosolyodtam el őszintén, amit ő nem láthatott, de érzékelhetett. Kimentem a konyhába, ahol a pultnál leültem egy bárszékre, így csacsogva tovább Blair-rel. Mindent kiveséztünk, ami éppen aktuálisan csengett, de egy fél óra múlva bontottuk a vonalat.

- Kivel beszélgettél?- érdeklődött egy kedves hang mögülem, aminek hatására ijedten összerezzentem és a hang irányába fordultam.

- Bocsáss meg! Nem akartalak megijeszteni.- mosolygott rám féloldalasan a fiú és közelebb jött.

- Semmiség! Egy barátnőmmel.- viszonoztam pillantásait, amik enyémbe fonódtak beszélgetésünk során. Gyönyörű szemei voltak, meg kell hagyni. Volt számomra valami vonzó és csábos a kisugárzásában. Elbeszélgettünk egy jó ideig. Csevegésünk alatt minden szóba került. Család, barátok, karrier, kapcsolatok és mi egyéb. Nagyon aranyos volt, talán eddig őt kedvelem a leginkább, de be kell vallani a többi sráchoz is sok szimpátia köt.

- Nincs kedved valamikor eljönni velem vacsorázni?- fürkészte arcom, amire széles mosoly húzódott arcomra az ajánlata hallatán.

- Nagyon szívesen.- kacsintottam rá, mire szórakozottan felnevetett. Már most vártam azt, hogy eltöltsek vele egy estét kettesben. Be kell valljam, sikerült levennie a lábaimról, de ezt jobb ha nem adom tudtára, hiszen nem akarom, hogy elbízza magát.

xx Blair Lace