~ I'm Disappointed ~

Drága Olvasóim!

Ezúttal egy igen szomorú dologgal fordulok felétek, hiszen ti is tudtok tanulni a velem történtekből. Ma feltörték a facebook profilom és minden dolgomat elolvasgatta az a bizonyos személy. Személyes véleményem szerint, ez egy igen gerinctelen dolog, emellett elkeserít, hogy vannak még ilyen emberek a világon. Barátnőm tanácsára beállítottam, hogy ha ismeretlen helyről lépnek be a profilomra kapjak SMS-ben értesítőt, emellett megváltoztattam természetesen a jelszavamat is. Nem kívánom senkinek, hogy ilyesmi történjen vele, hiszen nem kellemes érzés. Szomorú és egyben dühítő az ilyen fajta cselekedet. Persze ugyan ezt két barátnőmmel is megtette, akik szintén kiakadtak a történteken. A jelentés persze nem maradhatott el, tudomásom szerint az ilyen dolgokat nem kéne csak úgy elsikkasztani. Mindenesetre próbálom emészteni a dolgot és remélem, hogy ti tanultok a velem történtekből. A részt mint mindig kedden szándékozom hozni s remélem tetszeni fog!


xx Blair Lace

~ III. fejezet ~ Another World ~

Sziasztok!

Sikerült ezt a fejezetet is megírnom, ami nem volt könnyű feladat, hiszen a héten el vagyok havazva szóbeli felvételikkel. A legutóbbi én úgy érzem jól sikerült, ám a most szombattól eléggé félek. Mindenesetre ennek ellenére hoztam nektek egy kis stressz oldás képen ezt a részt is. Remélem tetszeni fog, jó tanulást és felvételizést! xx

~ One Direction - Another World ~

     Reggel meglepően jól éreztem magam, mikor felébredtem. Óvatosan kikeltem a még békésen szuszogó Alima mellől és meglepődve konstatáltam mennyire tele vagyok energiával. Volt egy sport, egy fajta tánc, amit még kicsi koromba sajátítottam el. Imádtam lábujjhegyen pörögni és kecsesen mozogni a lágy zene dallamaira. Imádtam csinálni, hiszen olyan lelki nyugalmat biztosított mint más nem. Teljesen együtt válni a zenével és kizárni a külvilágot, miközben hajlékonyságod firtatod a parketten. A ruha, amiben igazán hercegnőnek érzem magam, de mindezt a felkontyolt haj teszi igazán reálissá. A kecses mozgás, egyenes hát és hosszú egyenes izmos lábak. A legkifinomultabb táncágazat, amit a földkerekség ismer. Ez pedig a balett. Illet a személyiségemhez a lágy sport. Tehetségesnek találtak, így több versenyt is sikeresen elsőként zártam, ám gimnazista koromra már inkább csak hobbiként űztem. Többen ajánlották nekem a Juilliardot, ám én nem szerettem volna ilyen komolyon űzni ezt a táncot.

  Halkan felosontam a szobámba és a bőröndömből kikaptam a ruhám. A babarózsaszín tűszoknyás dressz tökéletesen passzolt alakomhoz. Lábaimra hasonló színárnyalató balettcipőt húztam, majd selyem fűzőjét feltekertem a bokámra és lábszáramra. Szőke hajam elegáns kontyba fogtam a fejem tetején. A halvány, szelíd smink elmaradhatatlan kiegészítő. Kezembe fogtam egy nagyobb palackozott vizet és telefonommal letipegtem a garázsba, ahonnan már csak egy ajtó vezetett a tükrökkel keretezett, fehér falú parkettás terembe. Két oldalt korlátok nyúltak faltól falig, a plafonon három csillár ékeskedett. Besötétítettem és a középső lámpát felkapcsoltam, ezzel félhomály alakult ki. A hangfalba bekötöttem a telefonom és egy Michael Jackson számot indítottam el rajta.

   Kecsesen tekergőztem a ritmusra. Szemeim lehunyva koncentráltam a lépések pontosságára, forgások tökéletességére. Kezeim hol fejem felett illegtek, hol egyenesen oldalamra, vagy éppen derekamra simultak. Lábaim hasonló pozícióban feszültek meg a megerőltetés miatt. Hátam mindvégig egyenesen tartotta felső testem ívét. Meglepődtem, mikor még pár hetes kihagyás után is képes voltam a legmegterhelőbb mozdulatokat is precízen végrehajtani. Végszóként lábaim diagonálban, egyenesen és lábujjhegyen értek a parkettához, kezeim kecsesen enyhe ívben tartottam, hátam szokásos helyzetében állt meg. A zene elhallgatott, megbabonázva nyitottam fel pilláim, s a hirtelen világosság még a gyér fény viszonyok ellenére is bántotta a kékségem. Kihúztam a készüléket és csendesen magára hagytam a tánctermet. Felsiettem a szobámba, ahol első utam a fürdőszobába vezetett. Frissen és üdén kaptam magamra valami ruhát.

   Alima még békésen aludta az igazak álmát, mikor halkan bedugtam fejem a szobája ajtaján. Tisztába voltam azzal, hogy nem éppen van a legjobb egészségeben, ezért hagytam még szunyókálni. Lementem a nappaliba, ahol apa tett-vett a konyhában.

- Jó reggelt!- álltam meg az ajtónak támaszkodva, karba tett kézzel. Ijedten fordult hátra, majd mikor rám nézett boldogan elmosolyodott és megölelt. Szorosan markoltam fekete pólóját, hiszen már annyira hiányzott. Eltávolodva tőlem adtam egy puszit arcára és leültem az asztalhoz.

- Kérsz?- mutatta fel az éppen sülő tojásokat. Apa nem egy konyha tündér, szép szóval fogalmazva az is csoda, hogy egy egyszerű rántottát el tud készíteni. Bólintottam a fejemmel, majd figyelemmel kémleltem minden mozdulatát. Nem akartam holmi gyomorrontást kapni, így villám sebességgel szedtem ki a szódabikarbónát a kezéből és adtam oda neki a sőt. Jót nevetett meggyötört arcomon, ám nekem még mindig csak egy rosszalló arckifejezésre tellett. Elgondolkodtam rajta, ha én most nem lettem volna itt, netán nem figyelek eléggé tényleg rossz fűszert használt volna. Még a gondolattól is felfordult a gyomrom, hacsak az úgy keletkező - ételnek nem igazán nevezhető - reggeli ízére gondoltam. Szeleteltem kenyeret, ám fél szemmel mindig tetteit figyeltem, így mindig felnevetett, mikor rám sandított. Isten ments, hogy még egyszer ő csinálja nekem valamelyik étkezésem tartalmát! Leültünk az asztalhoz, majd nevetve hozzá láttunk a főzt elfogyasztásához. Mindig jó kapcsolatot ápoltam vele, mert mindketten szerettük heccből ugratni a másikat. Már nyolc éves koromba ilyesfajta viszony tengett közöttünk, de ennek ellenére nagyon is jól kijöttünk egymással.

- Nincs kedved kimenni kosarazni? Egészen kisütött a nap.- lesett ki az ablakon, s én is arra fordítottam a fejem. Valóban, már inkább tavasznak nevezhető idő uralkodott odakint. Jobb szeretem a meleget, mint a zord fagyos időt, ami még nemrég jellemezte az időjárást, ám nem vagyok biztos abban, hogy Londonban nincs e még mindig lehangoló idő.

- Úgy is rég győztem ellened.- kacsintottam rá, mikor egy új falatott vettem a számba. Felkacagott a kijelentésemen, majd elkezdte bizonygatni, mennyire nincs igazam. Tisztában voltam a képességeimmel és nagyjából egy szinten tudhattunk ezen a téren való tudásunkat. talán ezért is szerettem annyira játszani vele ezt a fajta sportot, hiszen nem dőlt el gyorsan a meccs eredménye. Erőszeretettel feszegettük az erő határainkat egy-egy összeütközés alkalmakor. Olykor Alima is becsatlakozik, de ő inkább anya felé húz, míg én jobban édesapámra ütöttem.

   Felszaladtam és magamra öltöttem egy sportos öltözéket.

- Készen állsz? Még feladhatod.- vigyorodtam el saját beszólásomon, mire persze megrázta a fejét és továbbra is egyik lábáról a másikra ugrándozott.

- Kezdjük!- állt velem szembe. Én kezdtem, hiszen fiatalabb voltam, ráadásul még nőnemű lény is. A labdát vezetve suhantam el mellette, mire utánam iramodott, de későn, hiszen a labda már a hálóban landolt, hála magasságomnak.

   Kifáradva gyűrtük egymást, míg az állás 14-16 volt a javamra. Időközben tűnt csak fel hogy akadtak nézőink, akikben öt srácot tisztelhettünk. Nevetve pattintottam le apám lábai között a labdát, majd míg ő hitetlenkedve meredt maga mögé én már ugrottam, a labda pedig csont nélkül landolt a palánkban. Kezeimbe vettem a narancssárga játékeszközt, mosolyogva sétáltam a térdén támaszkodó szülőmhöz.

- Nyertél.- bökte ki nehezen, s fáradtságtól elhaló hangon. Arcon pusziltam, majd kiejtettem kezeim közül a labdát és mit sem törődve az engem figyelőkkel kezdtem el róni a tisztelet köröket szerte az udvaron. Hallottam a férfias nevetéseket, mire én is vissza kocogtam a társaságukba. Felkaptam a vizem, nagy kortyokban ittam a jól eső folyadékot. Arcom megtöröltem a mezem felsőjébe, megálltam a fiúk előtt.

- Candice Evens.- nyújtottam a szélső szőke felé a kezem.

- Niall Horan.- fogadta el bemutatkozásom. Sorban mindenkivel kezet ráztam. A göndörkétől - akit most már tudom, hogy Harry-nek hívnak - még egy megjegyzést is kaptam, miszerint többet húzogathatnám a felsőm. Visszamentem a házba, lezuhanyoztam és vissza vettem reggeli ruháim. Éppen, mikor becsuktam magam után az ajtót, szemben egészen friss kinézetű húgom lépett ki szobájából. Megölelgettem, közöltem vele, hogy vendégeink vannak és öltözzön fel. Látszott rajta, hogy jobban van, így inkább nem zaklattam a kérdéseimmel. Ledobtam magam Louis és Zayn közé, akik birkózást néztek a tévében. Játékosan ütöttem magam elé a levegőbe a kezeimmel, utánozva az éppen látottakat. Enyhén csücsörítettem, szemeim összeszűkítettem a hatás kedvéért. Jót nevettek bohóckodásomon, de szórakozásom menetét telefonom csörgése zavarta meg. Elhúztam a zöld gombot és boldogan köszöntöttem barátnőmet.

- Szereztem két jegyet az eurovíziós dalfesztiválra. Eljössz velem?- tükrözött merő izgatottságot dallamosan csengő hangja.

- Még szép, hogy elmegyek!- mosolyodtam el őszintén, amit ő nem láthatott, de érzékelhetett. Kimentem a konyhába, ahol a pultnál leültem egy bárszékre, így csacsogva tovább Blair-rel. Mindent kiveséztünk, ami éppen aktuálisan csengett, de egy fél óra múlva bontottuk a vonalat.

- Kivel beszélgettél?- érdeklődött egy kedves hang mögülem, aminek hatására ijedten összerezzentem és a hang irányába fordultam.

- Bocsáss meg! Nem akartalak megijeszteni.- mosolygott rám féloldalasan a fiú és közelebb jött.

- Semmiség! Egy barátnőmmel.- viszonoztam pillantásait, amik enyémbe fonódtak beszélgetésünk során. Gyönyörű szemei voltak, meg kell hagyni. Volt számomra valami vonzó és csábos a kisugárzásában. Elbeszélgettünk egy jó ideig. Csevegésünk alatt minden szóba került. Család, barátok, karrier, kapcsolatok és mi egyéb. Nagyon aranyos volt, talán eddig őt kedvelem a leginkább, de be kell vallani a többi sráchoz is sok szimpátia köt.

- Nincs kedved valamikor eljönni velem vacsorázni?- fürkészte arcom, amire széles mosoly húzódott arcomra az ajánlata hallatán.

- Nagyon szívesen.- kacsintottam rá, mire szórakozottan felnevetett. Már most vártam azt, hogy eltöltsek vele egy estét kettesben. Be kell valljam, sikerült levennie a lábaimról, de ezt jobb ha nem adom tudtára, hiszen nem akarom, hogy elbízza magát.

xx Blair Lace

~ II.fejezet ~ Take Me Home ~

Sziasztok!

Nagy nehezen sikerült összekaparnom ezt a részt, ami meg is látszik a terjedelmén. Ez a hetem nagyon zsúfolt, mivel holnap Comedy színházba megyek, ma és csütörtökön edzés, pénteken ügyeletes vagyok és szombaton szóbeli felvételizek abba a gimnáziumba, amit elsőnek jelöltem meg. Ettől eltekintve remélem, hogy tetszeni fog. Szorítsatok nekem szombaton! xx

~ One Direction-Live While We're Young ~

   Nem emlékszem mennyi lehetett az idő, de egy köhögési rohamra keltem fel hajnalban. Mondhatnám, hogy még jól is jött, mivel mikor betegek vagyunk mindig anyuékhoz megyünk. Magamra kaptam a köntösöm és lecammogtam a konyhába, ahonnan még mindig a tegnapi vacsora illatai szállingóztak orrom alá. Beletúrtam kócos hajamba, kezem otthagyva meggyötörten ültem le az étkező asztalhoz és hajtottam rá a fejem. Olyan rosszullét gyötört, hogy hirtelen azt sem tudtam hol vagyok. Előkerestem egy fájdalom csillapítót és egy köptetőt a gyógyszerek közül, majd a megfelelő adagokat bevettem. Készítettem egy finom gyümölcsteát, mikor a fal fehér arcú húgom jelent meg a konyha ajtóban. Levágódott mellém a székre és a vállamra hajtotta fejét, így én könnyen megtudtam állapítani homloka hőmérsékletétől, hogy bizony elég magas láza van. Ilyenkor jön mindig a jó nővér személyiségem, mikor félre rakom a saját gondjaim és Alimát kezdem ápolni. Lefektettem a kanapapéra, aminek a háttámláján lévő prém lepedőt ráterítettem vacogó testére. Öntöttem neki egy kis teát, amit rátettem egy fém tálcára. Mellé raktam a lázcsillapítót, lázmérőt és a fájdalomcsillapítót. Leraktam elé az üveg asztalra és mellé ültem. Lágyan simogattam ki homlokából a verejtéktől nedves tincseit. Csukott szemmel élvezte a törődést, amit oly sokszor kap meg tőlem. Mikor hat évesen leesett a hintáról, vagy mikor eldőlt a biciklivel mindig én siettem először a segítségére. Gyengéd szálak és ösztönök fűznek ehhez a lányhoz. Olyan szeretni való természetű, hogy nem érdemel másfajta bánásmódot. Eddigi életem minden percében arra törekedtem, hogy a legjobbat kapja és ne érjék törékeny szívét lelki sérelmek. Az első barátja két hónap után megcsalta. Alima hetekig sírt és én voltam az a személy, aki meghallgatta, megvigasztalta és segített neki tovább lépni rajta. A gyermekkoromat igazán boldogan élhettem le mellette. A két év ellenére is mindent egyszerre próbáltunk ki. Általános iskola hetedik osztályában festettük ki először mindketten pirosra a körmeinket, gimnázium első osztályában voltunk először házibuliban, először ittunk alkoholt, egyszerre kaptunk bárányhimlőt és még sorolhatnám ezeket a dolgokat. Másoknak elég ellenszenves volt a mi kiegyensúlyozott kapcsolatunk, főleg, hogy túl jó gyerekek voltunk. Sokat kötöttek belénk emiatt, de meglepően egyiket sem tudtam sértőnek felfogni. Gyakran sétálgattunk boldogsággal tengve a közeli parkban kézen fogva, anélkül, hogy bármi is zavart volna minket. Szokásunkká vált gimnazista éveinkbe, hogy minden este bebugyolálva, kakaóval a kezünkbe néztük a csillagokat a kertben elhelyezett hintaágyból.

    Pár perc elteltével a gyógyszerek segítségével álomba szenderült. Adtam egy puszit selymes arcára és magamra kaptam egy takarót. Halkan kiosontam a teraszra, ahol mezítelen lábaim puhán értek a köves padlóhoz. Leültem a párnákkal keretezett kerti kanapéra és felhúztam csupasz lábaim. Csak néztem az éjszaka derűs égboltozatát, ahol csillagászati ábrákat kerestem. Füleim megteltek a baglyok huhogásának és a tücskök ciripelésének hangjával. Így minden olyan tökéletesnek és békésnek tűnt, de a világ rengeteg veszélyt rejteget és nem lehet tudni, hogy téged éppen mikor érint egy azon sokak közül. Amikor egyedül vagyok akaratlanul is egy fogalom foglalja el a fejem, ami nem tudom mikor fog rám találni; ez pedig az igaz szerelem. Voltak már barátaim, de egyik sem tartott pár hétnél tovább, hiszen nem voltam beléjük szerelmes, egy ember volt, akihez gyengéd szálak fűztek, akinek oda adtam magam, de ő elhagyott három hónap után. Nem vagyok biztos benne, hogy nem csalt e meg többször a kapcsolatunk alatt, és hogy nem csak egy dolog miatt volt velem. Így húsz évesen még mindig nem talált rám a nagy Ő, pedig néha szükségem lenne valakire, aki szeret, máshogy mint bárki más. Aki mellett minden éjjel alhatok, aki megért, elfogad és viszonozza az érzéseim. Mint minden lány én is sokszor álmodozok, vajon most mit csinálhat az az ember, akit nekem teremtett a sors? Hogy nézhet ki és mivel foglalkozik? Ami leginkább foglalkoztat az az, hogy mikor és hogyan fogom megismerni. Egy olyan pillanat amit mindennél jobban várok, de nem tudom, hogy még mennyi ideig kell keresgetnem míg rám talál.

~ Alima ~

    Reggel arra ébredtem, hogy a hatalmas ablakon beszűrődő fény a szemembe süt. Nem éreztem magam valami fényesen, de ennek ellenére is felültem a kanapén. Tekintetem megállapodott a falnak állított bőröndökön, amiket valószínűleg Candice készíthetett oda.

- Hogy aludtál Csipkerózsika?- hallom meg kellemes hangját magam mögül, mire hátra fordulok és egyik kezem a bőrkanapé háttámlájára teszem.

- Egészen jól. Mikor indulunk?- mosolyodom el már csak a gondolattól, hogy újra láthatom szeretett szüleim.

- Amint elkészülünk, de jól öltözz fel! Így is elkaptál valamit!- figyelmeztet anyáskodóan. Nevetve mellé lépek és puszit nyomok orcájára, majd a parancsát teljesítő diplomatikus szót a fülébe sutyorgom, amire elneveti magát. Felkullogok a szobámba és magamra veszem előkészített ruháim. Arcomra annyi sminket kenek, amennyitől elviselhető lesz a kinézete, pedig nem igen szeretek pacsulikat használni, de a fotósok miatt szükségem van rá. Lent a már teljesen készen várt rám a nővérem, akin ízléséhez tartozó öltözék volt. Ugyan rajta is látszódtak a betegség jelei, de igyekezett eltüntetni őket. Felkaptuk a bőröndöket és kivittük őket a kocsihoz. Én beültem az anyósülésre, Candice pedig gyújtást adva a kocsinak vágott neki a három órás útnak. Egy ideig csendben hallgattuk a rádiót, de fél óra múlva a fáradság győzött rajtam, így elaludtam az ablaknak dőlve.

~ Candice ~

 

   Begurultam a hatalmas ház garázsába és finoman felébresztettem Alimát, aki álmosan kullogott fel mellettem a bejárati ajtóig. Miután csöngettem Anya hangját hallottam, aki jelezte velünk, hogy mindjárt nyitja. Pár pillanattal később fordult a zár és a fiatal nő meglepett arcának látványa fogadtatott minket.

- Candice! Alima!- ugrott a nyakunkba és jól meglepetett minket, majd mikor elvált tőlünk tetőtől talpig végig mért minket, majd rosszalló tekintettel nyúlt arcunkhoz.

- Már megint elkaptatok valamit?- húz be minket a nappaliba és a bőröndöket elvéve leültetett minket a kanapéra. Látta, hogy kisebbik lánya nemigen van a toppon, ezért felküldte lefeküdni. Persze a makacs lány miután kényelmes ruhába átöltözött visszajött közénk és elterült a bőrön. Én is felvittem dolgaim a szobámba, ahol minden ugyan úgy állt, mint ahogy legutóbb hagytam. Átöltöztem[6] és lefeküdtem húgom mellé. Szerencsére a kanapé elég nagy, ezért kényelmesen elférünk egymás mellett. Anya gondosan ellátott minket és úgy éreztem magam mint hat évvel ezelőtt. Az idő későre járt már, ezért nem akartunk felmenni aludni, viszont anyának holnap korán kell kelnie. Miután otthagyott minket hátunkra feküdtünk és beszélgettünk egy ideig. A viccesebb megjegyzéseknél kénytelenek voltunk a párnába folytani a nevetésünket, nehogy hangosak legyünk. Fél óra után mi is elcsendesültünk és álomra hajtottuk a fejünket.

~ Szemszög nélkül ~

    William mit sem sejtve arról, mi vár rá otthon, boldogan vezetett otthona felé, miközben öt utasa szórakoztatta. A banda srácai örömmel egyeztek bele a férfival való sörözésbe, aki szerette volna jobban megismerni ügyfeleit. Amint leparkoltak a ház előtt elcsendesedtek, mondván az asszony már alszik. William előkotorta kulcsit, miközben folyamatosan a túlpörgött fiúkat csitítgatta. Beléptek a lakásba, majd a férfi nem figyelve környezetére vezette be őket a konyhába. A fiúknak persze feltűnt a két gyönyörű lány. Hogy is ne vették volna észre őket, mikor oly vonzó volt a külsejük?!

- Mond William! Ki ez a két szépség?- lépett be az étkezőbe Harry, miközben ujjával az említettek felé mutatott. A férfi meglepődve ment vissza a bámészkodó srácok társaságába, majd mosolyogva mutatta be nekik a békésen szuszogó angyalokat. Csak megbabonázva vizslatták végig puha és tökéletes bőrüket. Ugyan mindegyikőjüknek ismerősek voltak, de nem tudtak rájönni arra, hogy mégis honnan.

xx Blair Lace

~ I.fejezet ~ They Don't Know About Us ~

Sziasztok!

Meghoztam az első fejezetet! Prológust nem tettem fel és nem is tervezem, hiszen minden amit tudni kell a történet során úgy is kiderül. Hetente egy részt fogok feltenni, hiszen a tanulás mellett nincs annyi időm, hogy naponta sokat tudjak írni főleg, hogy most felvételizek, jövőre pedig az első évem maga lesz a pokol. Nem csacsogok tovább, remélem tetszeni fog és sok komment érkezik majd rá! Jó olvasást! xx

~ One Direction - They Don't Know About Us ~

  

 Zsebre vágott kézzel, fejemet lehajtva róttam a városka utcáit, miközben a szél lágyan a szőke, loknis hajamba kapott. Egy fotózásra vagyok hivatalos, amit egy igen neves cég ajánlott fel nekem nemrégiben. Kicsit röstellem, hogy hiába vagyok ismert és tapasztalt ebben a szakmában, ennek ellenére is tíz perces késésben vagyok, ami nem éppen a dicséretek listára sorolandó. Egyetlen szerencsém talán abban rejlik, hogy viszonylag ismernek, hiszen már többszöri alkalommal nyílt lehetőségem megismerkedni a cég fejeseivel. Büszkén kijelenthetem, hogy Coco Chanel már a kibontakozásom alatt felfigyelt rám. Nagy részt mostani karrierem is az idős hölgynek köszönhetem, aki hosszas együtt töltött munkás éveink során a szívemhez nőtt. Jelenleg is igen biztató múltat tudhatok magam mögött, s koromat tekintve hasonló évek állnak még előttem.

   A gimi első évében fogtam hozzá ehhez a szakmához, majd tizedikesként már azzal dicsekedhettem, hogy modellkedem. Természetesen a középiskolát nem hagytam abba, hanem sikeresen leérettségiztem, de később nem jelentkeztem fősulira, egyetemre. Megterhelő és szinte lehetetlen lett volna a munkám mellett még a színvonalas tanulmányi követelményeknek is megfelelni.

   A magas épületekkel keretezett utca sarkán kiszúrom az épületet, ami mellett hatalmas szerencsémre egy kávézó díszesedik két emelet erejéig. Benyomom a kapu hívószámát, ami kis időn belül egy zümmögő hanggal kinyílik. Kicsit nekirugaszkodva nyomom be a nehéz ajtót és cipőm megkoppan a csempézett padlón. Büszkeségem mellett szóljon, hogy liftezés helyett a kanyargó lépcsőfokokat választom. Két emelettel feljebb elfordulok a folyosón, majd a 112-es számmal jelzett ajtó arany kilincsét lenyomom, ezzel kitárva magam előtt a recepció fa bútorokkal díszített előterét. Csak mosolyogva intek a vasalt, fekete hajú lánynak és hosszú lábaimat szedve a fotózás termébe sietek, ahol már minden készen állt. Lepakoltam táskám a bőrkanapéra és megölelgettem Markot, a fotós srácot, aki már a harmincas éveiben jár. A sugárzó kinézetű fodrász és sminkes már lelkesen várt rám. Kellőképpen megszeretgettek, majd neki álltak a szépítésemnek. Amíg Chloé a szokásához illően kicicomázta az arcom, addig Nadine beszárította hosszú hajam. Elmerülve tehetségükben dolgoztak rajtam, de közben kicsacsogtuk egymásnak a világ "nagy" dolgait. Szeretek velük beszélgetni, mert mindketten intelligensek, kedvesek és ízlésük sem üt el az enyémtől.

   Röpke háromnegyed óra múlva fellelkesülve pattantam ki a székből, s megkerestem a stylistot. Elisha nem meglepően egy Chanel ruhát aggatott rám, ami számomra eddig ismeretlen kinézete miatt valószínű az új kollekcióból lehetett.

- Candice drágám! Gyere kérlek!- kiáltott be egyedi hangszínén Mark, ami igencsak tükrözi nemi vonzódását. A ruha hosszú szoknya részét erősen fogva emeltem meg, ezzel elkerülve, hogy piszkos legyen a parkettától. Odafigyelve tipegtem a fehér vászonra, amire leejtettem az anyagot a markomból. Mindenki megbabonázva nézett és jó néhányan elejtettek pár bókot is.

   Szeretem a munkám, mert örömmel tölt el, hogy igazán boldogan és tehetségesen tudom végezni. Noha akármennyire is látszik úgy, de az önbizalmam nem olyan magas, mint másoknak az azonos szakmából. Az önimádatom se súrolja a plafont, de az ilyesfajta önsértegető megjegyzéseim inkább megtartom magamnak.

   Nem számoltam, de érzékeltem, hogy nem kevés képet kattintottak el rólam. Mark bőségesen megdicsért mai teljesítményem miatt, és miután megnéztem a képeket visszakullogtam az öltözőbe. Magamra vettem a ruháim, majd a táskámmal és az ajándék szatyorral a kezemben köszöntem el a stábtól és siettem le, hogy minél hamarabb egy kávéhoz jussak.

   Leültem egy hátsó asztalhoz és a dolgaim az asztal szélére pakoltam. Behúztam magam alá egy széket, majd még éppen, hogy sikerült vennem egy mély levegőt, mikor a pincér megállt mellettem.

- Mit hozhatok a kisasszonynak?- mosolyodik rám kedvesen a húszas éveiben tengő srác, akinek kedves gesztusát szívélyesen viszonozom.

- Egy cappuccinót és somlóit ha kérhetem.- nézek rá, miközben előhalászom a telefonom.

- Máris hozom.- hajol meg halványan és a pulthoz siet, hogy leadja a rendelésem. Derűs arckifejezéssel veszem észre, hogy van egy nem fogadott hívásom drága, legjobb barátnőmtől. Hosszú és vékony, piros körmökkel díszített mutató ujjammal rányomok a zöld gombra, ezzel tárcsázva a barna hajú lányt.

- Szia Candice!- szól bele szinte visítva és túl tengve barátnőm. Akaratlanul is egy széles mosoly terül el rózsaszín ajkaimon, amint meghallom kellemesen csilingelő hangját.

- Jó reggelt Blair!- dőlök hátra a szék támlájának és egyik kezem karba teszem mellkasom előtt.

- Rég láttalak. Mi újság most veled?- tudakolja törődően, akár egy szívhez nőtt nővér. Imádom benne, hogy ilyen gondoskodó. Jó természete miatt sokan kedvelik a társaságát, amit nem tudok csodálni, hiszen nagyon jó ember.

- Kissé fáradt vagyok. Korán reggel Chanel fotózáson voltam, ahonnan sikeresen késtem tíz percet. Jelenleg egy kávézóban ülök és kopogó szemmel várom az italomat.- nevetem el saját mániákus megjegyzésem, mire a vonal túlsó végéről is lehet hallani a hasonló reakció hanghullámait.- Veled minden rendben?

- Éppenséggel üres a mai napom, ezért arra gondoltam elmehetnénk valahová.- hallom, ahogy szokásához hívően tapsikol egyet, ami mindig is az aranyos tulajdonságai közé tartozott.

- Most van dél, szóval még elfogyasztom a reggelim, otthon átöltözök és mehetünk. Szerintem háromkor érted megyek.- tátogok egy köszönömöt az éppen akkor érkező pincérnek. Csak kedvesen int egyet, majd már ott is hagy, hogy kiszolgálja a többi vendéget is.

- Nekem tökéletes. Majd még beszélünk. Szia!- emeli egyre feljebb hangerejét, ami izgatott lelki állapotát jellemzi. Miután elköszönök tőle a telefont visszamélyesztem a táskámba.

  Tehetetlenül állok a gardróbszobám kellős közepén és azon gondolkodom mit vegyek fel. Végigjárok minden sort, mire olyan összeállítást vélek a karomra varázsolni, ami elnyeri tetszésem. Révén, hogy még igen csak tavasz eleje van, London hőmérséklete alacsony a lenge öltözékhez. Magamra kapkodom a ruhadarabokat, majd átpakolom a táskába a dolgaim.

   A főúton ilyen tájt bosszantó a forgalom, de mikor sikerül elkanyarodnom az utca hatalmas épületekkel körbevett aszfaltjára, megkönnyebbülve fújom ki a levegőt. Leparkolok a kertes ház előtt és kiszállok az autóból. Megkerülöm azt, majd megnyomom a csengőt. Barátnőm pár perccel később mosolyogva siet le a teraszról egyenesen felém. A kapu kinyitása után a nyakamba ugrik és össze vissza puszilgat.

    - Hova szeretnél menni?- sandítok rá, miközben a kocsi kormányát markolva vezetek a zsúfolt főúton.

-Westfield Pláza? Ott úgy is régen voltunk.- gondolkodik hangosan.

- Nekem rendben.- határolom be fejben az oda vezető útszakaszt. Végig beszélgetjük az egész autóutat, s olyan sokat nevetünk, hogy nem egyszer dudálnak ránk a figyelmetlenségem miatt. Egy-egy igazán nevetséges poén elsütése után következő vidám hangzavar miatt volt, aki rosszallóan méregetett minket az autójából. Persze ez minket nem különösen zavart, hiszen mire való az élet, ha nem arra, hogy kiélvezzük?

   Tágra nyílt szemekkel vizslatjuk a parkolót, hátha megakad egyikünk tekintete egy üres helyen. Öt perc nézelődés után sikerül leállnom egy olyan helyre, ahova kényelmesen beférünk.

- Hová szeretnél bemenni?- állunk meg egy bent elhelyezkedő ülőalkalmatosság mellett, s Blair figyelmesen várja válaszomat.

- Mint azt tudod, eléggé otthonom a divat világa így kapásból rávágom, hogy; Burberry, Gucci, Chanel, Dolce & Gabbana, Dior, Louis Vuitton, Christian Loubutin, Jimmy Choo, Zara és H&M.- hadarom el egy szuszra a márkákat, mire a lány látszólag kicsit meghökken, de ez az állapot nem sokáig tart, mert a következőkben már mosolyog.

- Yves Saint Laurent, Prada és Nike.- folytatja egy enyhe bővítéssel a listámat, amit én egy elismerő nevetéssel díjazok.

- Akkor jobb lesz ha indulunk, ha ma még végezni szeretnénk.- ragadom karon és a közelebbi Dior üzletbe húzom.

    Négy óra múlva éhesen, fáradtan és láb fájdalmakkal küzdve ülünk le egy étterem asztalánál.

- Ez a magassarkú kész gyilkos.- ül ki egy fintor az arcomra, amint sikerül kinyújtanom megviselt lábaim. Blair is hasonlóan cselekszik, majd miután kipihegtük magunkat, kisebb civakodás után, de elmegyek ételt venni. A barna hajú lány a lelkemre kötötte választását, ami a kaviárra esett. Sosem értettem míly módon tudja megenni ezeket a különleges ételeket, de rá hagytam. Az én választásom egyszerűen a milánói. Mindkettőnknek kértem egy-egy pohár Nesteat. Két tálcával a kezemben egyensúlyoztam el az asztalunkig, ahol barátnőm már kopogó szemekkel méregette az ebédjét. Nevetnem kellett rajta, hogy amint letettem elé az ételt azonnal rávetette magát. Persze hozzá illően megtartotta az intelligens szokásait és úrnőhöz méltóan szeleteli a nem túl tradícionális ételt. Szinte meglepő, hogy még továbbra is akad olyan téma, amit még nem beszéltünk ki. Szinte már megszoktam azt a néhány lányt, aki bátor módon kért tőlünk autógrammot, majd elégedett és boldog kisugárzással ment vissza a társaságához.

   Kismillió szatyorral a kezemben estem be a húgommal közös lakásomba. Kicsit váratlanul ért, mikor felbuktam a bézs színű szőnyegben és egyenesen előre esve ismerkedtem meg közelebbről a márvány padlóval. Kopogó lépteket hallottam, majd az én egyetlen húgom nevetését, ami visszhangzott a hatalmas előtérben. Feltápászkodtam a földről és mosolyogva köszöntöttem a szőke hajú, vékony lányt. Alimával mindig is baráti  viszonyú kapcsolatot ápoltunk. Hasonló természetű mint én, ami nem is csoda, hiszen ugyan azt a nevelést  kaptuk mindketten. A szüleink Oxfordban élnek, s még mindig sok boldogsággal töltik meg együtt a családi házunkat. Alima is modellkedik, ám őrá a Gucci fejese figyelt fel. Egyszerre vettünk részt először Victoria's Secret divatbemutatón, ahova azóta is hívnak minket révén, hogy már angyalként járjuk a kifutót. Egy évvel fiatalabb nálam, ami nem sok időbeli különbség. Talán ez magyarázza milyen jól is kijövünk egymással. Kinézetre le se tagadhatnám. Halvány színű bőr, világosszőke haj, kék szemek, magas és vékony testalkat. Az ízlése egy azon az enyémmel. ha belsőleg kéne jellemezni, sok pozitív tulajdonsággal tudnám őt illetni. Kedves, jószívű, okos és intelligens.

- Ahelyett, hogy rajtam nevetsz inkább segíthetnél felállni.- nézek rá összeszűkített szemekkel a falhoz dőlt lányra. Készségesen húz fel a padlóról, amit én egy köszönéssel meghálálok.

- Régen láttuk anyuékat. Nincs kedved meglátogatni őket a jövőhéten?- hátrál be a nappaliba, ahova én is követem. Idegesen és ujjait tördelve néz rám, mintha attól tartana visszautasítom ötletét. Erről szó sincs, hiszen a szüleink testileg lelkileg éppek, ami nem is csoda, hiszen igen fiatalon szült meg engem anya. Össz-vissz 19 éves lehetett, apa pedig három évvel idősebb nála.  Mindig mosolyogva hallgattam végig minden alkalommal, mikor arról beszéltek miként ismerkedtek meg. Tisztelem őket, hiszen teljesen véletlen csúsztam be az életükbe, de ők még sem roppantak össze, hanem kitartóan támogatták egymást mindenben. Sose bántottak minket, de még is jobban megneveltek minket mint bárki mást. Eszembe se jutna olyan dolgokat csinálni, amik veszélyesek. Persze mint minden gyerek mi is követtünk el csintalanságokat, de egyik sem volt olyan, amivel kárt okoztunk volna bárkinek is. Az iskolában jó tanulóként jártuk végig az éveket. Nem jut eszembe olyan, hogy bármikor is igazgatói irodába kellett volna ülöm valami rossz tett miatt.

- Jó ötlet! Most úgy is szabad vagyok és régen láttam már őket.- rakom le kezeimből a csomagokat a dohányzóasztalra és fél kézzel átölelem a húgom. Látszólag megkönnyebbült a válaszomtól és ajkaira boldog mosoly kúszott. nyomott egy puszit az arcomra és elkezdett felfutni az emeletre, de a lépcső felénél megállt és vissza nézett rám.

- Gyerünk pakolni!- mutat rám és már el is tűnik a fal mögött. Egy nyögéssel összekapom a dolgaim, amikkel felkullogok a szobámba.

   Gondosan hajtogatom be a bőröndömbe a ruháim, miközben Bruno Mars Locked out of heaven című száma szól. Erről akaratlanul is a legutóbbi Victora's Secret divatbemutató jut szembe, ahol a neves énekes is részt vett egy szám erejéig. Azért is hagyott ilyen mély nyomot a szívembe mert a három alkalom közül egyszer ez alatt a produkció alatt vonultam végig. Kijelenthetem, hogy még képem is van a kreol bőrű sráccal.

    Két teli bőröndöt állítottam neki a szoba falának és fáradtan dőltem hanyatt az ágyamon. Kifújtam a levegőt, majd felültem a háttámlának dőlve. Ölembe vettem fekete laptopom és felnéztem a közösségi portálokra. Éppen Twittereztem, mikor Alima nyitott be és vetette rá magát a fehér, gondosan megágyazott takaróra. felkönyökölt és úgy nézett rám az édes szemeivel, hogy rögtön rájöttem; szeretne valamit. Komótosan lecsuktam a képernyőt és magam mellé tettem az éjjeli szekrényre.

- Mit szeretnél?- néztem rá a sűrűn pislogó lánykára, aki erre a mondatra villám sebességgel vágta magát törökülésbe.

- Csinálsz vacsorát?- puhatolózik finoman és egy aprót előrébb nyújtja a fejét. Fejemhez kapok és beletúrok halántékomnál a hajamba, majd fejemet a felhúzott térdeimre hajtom.

- Létszi! Létszi! Létszi!- dörgölőzik hozzám idegesítő módon, mire megadóan felsóhajtok.

- Legyen!- egyenesedek fel hirtelen, a szőke lány pedig ijedségében a földön végzi. Csak nevetni tudok rajta. Az ágy szélére ülök, lábaim lelógatom és kezeim a combom alá gyűröm.

- Ezt megérdemelted.- nyújtom ki rá nyelvem, mire csúnyán néz rám. Azonnal eljut a tudatomig, hogy jobb ha menekülőre fogom a tempót. A nappaliig jutok, amikoris utol ér és a komódhoz taszít. Védekezés képen kezeim az arcom elé teszem, bal lábam pedig felhúzom, amíg ő a hajamat kócolja össze. nevetve lököm el magamból és a konyhába megyek, hogy összeüssek valami vacsorát.

    Mindig is jól elvoltunk egymással, de gyerekkorunkban elkerülhetetlen volt, hogy néha össze ne kapjunk valami butaságon. Általában olyankor vágtam be a sértődöttet, mikor elvett tőlem valamit. Anyáéknak sokszor az agyukra mentünk hisztis veszekedésünkkel, hogy a következő fél órában már egymással játszva üssük el az időt. Legtöbbször a egymás szobájában barbiztunk, vagy a kertben foglaltuk el magunkat. Szüleink télen sokszor vittek el minket szánkózni. Mindig én ültem elől, míg mögöttem Alima csücsült a derekamat ölelve, Anya meg Apa pedig elöl kézen fogva húzták a szánkónkat. Nyáron strandokra jártunk, ahol mikor még kicsik voltunk a szüleink ölben vittek be minket a vízbe, ahol mosolyogva figyelték, amint egymást fröcsköljük. Apa az örök fiatal trükköket tanított meg nekünk. Ezek közül egyik kedvencem, mikor oldalt összeillesztette tenyereit és hagyott egy kis rést köztük, majd amint nagy erővel lenyomta kezeit a vízbe az bugyborékolva tört fel a felszínre. Ősszel segítettünk nekik, mikor a faleveleket söpörték össze a kertbe, ami nagyrészt úgy zajlott, hogy több munkát csináltunk nekik mikor beleugrottunk a kupacba, de nem bánták. Tavasszal nevetve futkorásztunk, mikor Apa húsvét alkalmából kergetett minket, hogy lelocsoljon, közben versikét szónokolt. Mikor megkaptuk a magunkét egy-egy puszi kíséretében ajándékoztuk meg családunk egyetlen férfi tagját csoki tojásokkal. Olyan gyermekkort biztosítottak nekünk, ami nem minden családnak adódik meg. Minden ünnepet együtt töltöttünk kezdve a szülinapokkal, karácsonyokkal, egészen Szent Patrik napjáig.

xx Blair Lace